Kapitányg labdát dobott nekem, hát nem mondom, hogy bravúros vetődéssel, de elkaptam. Arról lenne szó, hogy írjak öt filmről. Gondolom, hogy a legkedvesebbekről, vagy legemlékezetesebbekről. Bár nem olvastam vissza az egész MÉM-láncolatot, de amit igen, abból kitűnik számomra, hogy a javát előttem már kilőttétek, de maradt még éppen öt film, amik számomra valamiért emlékezetesek. Volt például Az utolsó mozielőadás című Peter Bogdanovich film, amit nagyon szívesen megnéznék újra. Valamikor a hetvenes évek közepe táján a Mátra moziba mentem be erre a filmre, de mivel akkor éppen egy nagyon kedves hölgyemény is volt velem ott a sötétben, nem igazán tudtam elmélyülni a filmalkotás élvezetében. Abban nem... Egy másik film, amit azidőtájt háromszor is láttam... illetve először kétszer nem láttam azt sem teljes egészében, csak harmadszor, mert tényleg érdekelt a film is a könyv után, az A 22-es csapdája volt. Azóta persze megvan DVD-n, és már tudom kívülről. De amikor valaha a 22-es ment a mozikban, lenyomtak a híradó és a nagyfilm között egy kisfilmet, na az volt még egy kedvencem, csak az aztán szőrén-szálán eltünt. Óceán volt a címe, tán húsz perces volt. Egy mikronéziai ifjú odüsszeiáját, és csodás túlélési technikáit kísérhettük végig a Csendes-óceánon egy szál dzsunkában Alaszkától a Bikini-atollig - ahol végre hazai földön kötött ki, de csak üres, kihalt atollt talált. Mi pedig egy vágás után egy távoli hadihajó fedélzetéről láthattunk a következő percben a Bikini-atollról egy vakító villanást, aztán egy gyorsan felemelkedő gomba alakú felhőt.

Bikini-atoll

Felejthetetlen film volt még számomra Buster Keaton A Generális című filmje, ami 1926-ban, a film hőskorában készült, és amit valaha gyerekként a televíziózás hőskorában láttam (fetrengtem végig a nevetéstől) először. Ma már természetesen ez is megvan a gyűjteményemben.
Még egyről kéne írnom, de most, hogy belekezdtem, még olyan sokról lehetne, nehéz választani. Hogy ne csak a nagyon régi filmeket említsem itt: szerintem kihagyhatatlan a Galaxis útikalauz stopposoknak. Mindenkinek látni kell, főleg azoknak, akik olvasták, és szerették a könyvet is.
Sorolnám még tovább, de akkor elvenném a lehetőséget Talemától, Évitől, akik egyébként is gyakran írnak filmélményeikről, Tagorétól, Roozától, és (végül, de nem utolsósorban) MIDtől.