Ballada

Lent a völgyben élt egy lány,
Nem volt szépnek mondható.
Árva volt és magányos,
S a szíve tiszta, mint a hó.

Hosszú vándorlás után
Arra járt egy csavargó,
Szakadt ingét, cipőjét
Kísérte a furulyaszó.

A csavargó egy délután
A lány házához elért,
Fáradt volt és kimerült,
Egy kis ételt, s italt kért.

A lány a fiút behívta,
Asztalához ültette,
És mikor az est leszállt,
Az ágyába fektette.

A csavargó az éjszakát
Hálás szívvel köszönte.
Halkan szólt a lány szava:
Maradj velem örökre!

Szomjúságod eloltom,
Éhes többé nem leszel,
Nappal együtt dolgozunk
És éjjel boldoggá teszel.

De jött egy nap, a fiú így szólt:
Várnak rám, s én elmegyek.
Jó volt veled, de nem bírom már
Tovább ezt az életet!

A lány csak még egy éjszakát kért -
Holnap mehetsz! - ígérte.
És a fiú a völgyben maradt
Eltemetve örökre.