Erre célzott Viktorunk, mikor arról beszélt, hogy ne higgyen a választó a politikusoknak, hanem ha kopog a rokon, a családtag, a földi, a sógor, a koma, akkor azzal beszélgessen el, aztán azután döntsön a voksáról lelkiismerete szerint.Erre célzott Viktorunk, mikor arról beszélt, hogy ne higgyen a választó a politikusoknak, hanem ha kopog a rokon, a családtag, a földi, a sógor, a koma, akkor azt engedje be, ne féljen tőle, mint az átkosban, ha kopogtattak, azzal beszélgessen el, aztán azután döntsön a voksáról lelkiismerete szerint. Engem is megtalált egy jó ismerős. Elbeszélgettünk. Jobban mondva ő beszélgetett. Elmondta, emlékszik a nagyapjára, áldott jó ember volt. Hmmm, hmmm! Kuláklistára tették, elvették erdejét, földjeit, állatait, traktorját, cséplőgépét... átkozott kommunisták... (Én nem emlékszem, de miért ne hinném, amit mond?) Emlékszik az apjára, aki téesz elnök volt, de bár a téeszben mindenki lopott, az ő apja nem tehette, mert a szemét párttitkár rajta tartotta a szemét... a szemét... (pedig mennyit lophatott volna ő is!) Hajh, micsoda banda, pufajkások... Hiszen ezt mindenki tudta a faluban... (tán csak én nem). "Hát ezt nem lehet tűrni, ezt nem lehet visszakívánni, ez ellen tenni kell! Hát ezért nem kell a Gyurcsány, és ezért kell a Fideszre szavazni!" (Vállveregetés, sokat mondó hunyorítás, lelkes kézszorítás.) "Oké? Na megyek még agitálni, aztán nézem a vitát! Aztán tudd, hova ikszelsz!" És járja a falut, ahol valamiféleképpen mindenki mindenkinek rokona, és mindenhol van olyan, aki emlékszik az áldott jó nagyapára és apára, akikért mindenképpen nagy kár volt. Működik így is a propaganda, hatásos is azt hiszem.