Kép-vers játék (3.) eredményhirdetés

A Kép-vers játék idei harmadik (és egyelőre utolsó) fordulójában a következő kép ihletésére születtek a költemények... na jó, akkor a versenyművek:



A fordulóban résztvevők a pontozás sorrendjében:

Pizsama von Flanel, aki múltkor meglepően új oldaláról mutatkozott be, most bizonyította, hogy nem egyszeri, véletlen dolog volt, hogy nagyszerű verset írt. Ismét remekelt, és begyűjtötte a győztesnek járó arany babérkoszorút - a verset köszönöm, a győzelemhez gratulálok! Ráadásul kilenc ponttal győztél, de minek több, ha egyszer ennyi is elég a dicsőséghez! :D
(Megjegyzem: Liza azóta, hogy a verset hallotta elvárja, hogy Mona Lisa-nak szólítsam, különben a fenekembe harap.) :)

Ebadta festő

Szememnek fehérje,
Orromnak pirosja,
Lábam a kutyanyomot
Sárgára taposta.

Sárgára taposta,
Rácsos kis lábnyomom.
Otthon az olvadékát
Törlőre rányomom.

Lábtörlőből festmény?
Műremek, az biza!
"Da Vinci se tud ilyet"
Azt Mondja Liza.

Így lett hát a művem
Igazán ebadta.
A múzeum kurátor
Viszont csak ugatta.

"Maga csak egy kontár"
Tömören tudatta.
Mire hűséges múzsám
Fenékbe harapta.

Éles kritikája
Ezzel ím kicsorbult.
S azóta Lizából
Száz festmény kicsordult.


A második Matifu lett 8 ponttal, ezalkalommal övé az ezüst babérkoszorú ezért a versért:



Nyomtalanul

Ragyogó fehér hó volt az életem nélküled
Elképzelni sem tudtam, hogy másmilyen is lehet
Elolvadt a hó, hisz ez érthető
De alatta ott volt a zöld mező
Egy más élet, egy ugyanolyan szép világ
Míg vártam az új havat, emlékeztem rád.

Nyomot hagytál a hóban
Hitted, ez így jól van
Sáros lábnyomod a mezőn is látszott
Az új fehérség káprázatként játszott.

Hatalmas hó esett néhány hónap múlva
De nyomodat eltakarni még ez sem tudta
Más hóban taposol, a csizma nyoma fáj
Mindegy, hogy merre, csak friss legyen a táj
Egyszer talán eljön az a pillanat
Hogy elsüllyedsz a hóban és megfagyva ott maradsz.

Az új fehérség káprázatként játszott
Sáros lábnyomod a mezőn is látszott.
Hitted, ez így jól van
Már nincs nyomod a hóban.


A bronz babért Mid aratta le, aki 7 pontot kapott a zsűritől erre a versre:



Nyomot hagytál bennem

No, lám! Mit vettem én most észre!?
Mire nem jó ez a kandeláber fénye!?
*
Megismerem még a cipőd nyomát is.
Nem oly rég járhattál erre, - úgy ítélem.
Gyorsítom hát apró lépteim...
*
Mögéd állok majd hamarosan
Tenyerem arcodra helyezem
Hátranyújtod férfias kezeid
Magadhoz ölelsz ösztönösen.
*
Áh! Elhessegetem a gondolatot!
*
Lassan lépdelek a hóban,
Nyelvem egészen kilóg néha
Szuka létemre kicsiket lépek
Gazdám mellett élvezet az élet.
*
Szorosan melletted, kezedben
A pórázom másik vége, s én, mint
Hűséges társad, mindig kísérlek.
*
Holnap is nap lesz, egy keddi.
Szerinted csak nap, mint a többi.


A negyedik helyen három 6 pontos versenyző veszekszik, de hogy hajba ne kapjanak, mindegyikük személyre szabott babér babérkoszorút kap. Íme ők:

Akimoto:

Téli csapáson

Szürke cicánkat erre temettük,
Bolhanyakörve ágon virít.
Két kutya gazdival télen is sétál,
Itt a nyomuk, hogy nincs feledés.

Nyár elején még hangos az udvar,
Két kutya húzza, közbe nevet,
Szürke cicánk meg osztja az áldást,
Jobb, mint a tévé, de bőre remeg.

Orvoshoz visszük, mégiscsak bágyadt,
Lázas szegényke, alig eszik.
Két ebünk toppant két első lábbal,
Hívja mulatni a szürke vitézt.

Macskabetegség gyötri a szürkét.
Nem kell a zsákmány, nem kell ital.
Messzire bújva fogy el az élet
Szürke ruhában alszik a rét.

Több éve ősszel (nyár derekán is)
Újra keressük, hol pihen ő.
Két kutya gazdival télen is sétál,
Itt a nyomuk, hogy nincs feledés.


Zaden:



Nyomok a hóban,
Friss hóban, friss nyomok.
Mily egyszerű ez,
Kihagyni sem tudod.

Nyom eltűnik, gazdája megmarad,
Kell e nyom utánnam,
Ha időm elszaladt?


Humanrájc:



Lábnyomok a hóban

Lábnyomok a hóban, mint kristálypor a cukros dobozban.
De hogy lehet ily' vandál, hogy rá lép egy bakancsban?
S nem elég e szörny'ség, még ebet is járat ottan.
Hogy törne el a lába, mikor sétálgat a hóban.

Sejtem én az ürgét, ismerős a talpa.
Elkértem a cipőjét, mikor jeges volt az utca.
Kutyája is van - van - van egy behemót nagy állat,
Körbe jár a vidéken, s megjelöli a tulipán'kat.

Remélem nem lesz több hó, mit elcsúfít a talpa.
Megnevelem én, ha nem tette meg az apja.
Ártatlan hó még alig esik a földre.
Jön egy alak, megbecsteleníti örökre.

Lábnyomok a hóban, lábnyomok a hóban.
Erről énekelek ebben a kritizáló tangóban.
Láb, láb, láb, hogy törne el a lába!
"Jó reggelt szomszéd! Legyen szép a napja!"


Az összes többi játékosnak is jár persze babérkoszorú és köszönet a játékért, a jókedvért. Igaz, ez a babérkoszorú ilyen többszörhasználatos, a héten a krumplifőzelékből is szedtem ki hozzá leveleket, de a dicsőség attól még dicsőség! Tehát velünk játszottak még:

Artmüller Ágnes:

Útmutató

egy séta volt csak
de a természet vak
és kiszámíthatatlan
szeszélye miatt
nem hullt
a múlt
kútjába ez a séta
még ha
nem is tudom
kié e nyom
mely a hóba
jól belenyomódva
az örökkévalónak
utat mutat
hogy ne felejtse
még véletlenül se
senki
hogy a kutyát
hidegben is
ki kell vinni...


Mó:

Mit nyomok a hóban

Liza  talpa nagyon puha
Havat nem látott még soha
Örömmel ugrándozik
A friss hóba hempergőzik
Zebra hiába
Szalad utána
Cipőjét elhagyta
Szalad az aszfaltra!
Lefagyott a lába,
friss hó száll utána.
Liza meg neveti,
cipő nem kell neki!


Évi:

Igazságtalanul

 Már réges-rég tudom
az élet mily igazságtalan,
de drága időmet
ily gondolatokkal tölteni,
rájöttem hamar,
mily haszontalan.
Mégis, ha belé botlok
néha a sárba,vagy a hóba
vesztett emberi,
s kutya lábnyomokba,
bizony elgondolkodom,
az igazságtalanságnak oka
mi magunk vagyunk,
hisz lábunkra cipőt
csakis magunknak varratunk.


Blog(onai) Spagetti:

Nyomtalanul

Nyomtalanul múlunk el,
ha jő a végső óra.
Nyomtalanul tűnünk el
mint két lábnyom a hóban.

Lesz-e aki emlékezik
ha nem leszünk majd reánk?
Lesz-e kinek majd hiányzunk
ha elragad a  kaszás...

Azt mondják, hogy kit szeretnek
él tovább a szívekben.
Azt mondják, hogy feltámadunk
hogyha hiszünk Istenben.

Mit tegyen, ki istentelen,
aki nem hisz semmiben
Mit tegyen, ki kételkedik
az égvilágon mindenben.

Aki nem hisz semmiben sem
ha jő a végső óra
nyomtalanul múlik majd el,
mint két lábnyom a hóban.


Paya:

Kocsidból kitettél,ottfelejtettél.
Pedig szerettél.
Viháncolva  játszottam gyermekeddel,
Füttyödre gyorsan megjelentem.
Messziről jövök fehérségben,
szimatolva  talpadat megérzem.
Tudom aggódva  kerestél,
  már veletek töltöm az estém...


Nyerva74

Nyomok a hóban

Nyomok a hóban,
hé! ne arra gondolj
igazi, méyek,
ezt komolyan mondom
 
ki járhatott erre?
azt nem lehet tudni
de nem él kis lábon
ezt már most látni

mellette másik nyom
netán egy kutya?
mit csináltak erre
a fene se tudja

vadász volt tán
ki prédára lesett?
vagy kutyát sétáltatott
egy nagylábú gyerek?

nem vagyok nyomozó
hát hagyom a fenébe
akárki is járt is
menjen a melegre


Végül, de nem utolsósorban Monic, aki a játékfelhívás kommentjeihez tett egy kis verset:

Ni csak ki-mi megy itt, nézzük csak
Párosan, ketten jóban, rosszban, hóban
nyomuk szívükben örökre megmarad
bal jobb, bal jobb, kell ennél jobb
recés és foltos összetalálkozott, soha jobbkor
értik egymás lábnyomát, még akkor is
ha a bal az a jobb, és a jobb a bal
így mennek tova a hóban, fagyban, napsütésben
és a pipacsos, búzavirágos hatalmas réten:-)


Neki is köszönjük, övé is ez utóbbi babérkoszorú! Köszönöm Talemának is, hogy ugyan nem fakadt most dalra, de megírta nekünk (hogy el ne illanjon), mit mondott, mit idézett föl benne a kép.

Ma még lesz dolgom a blogomban, mert versenyen kívül is született pályamű - nem akármilyen. Külön bejegyzést szánok neki.


***********


Kutyáról különben Pati is mesélhetne!