Kellett nekem Moszatot olvasni? Olyan agymenései vannak! Itt van például a Butácska bitecske című meséje, amiről eszembe jutottak azok a gondolatok, amiket még tavaly nyáron gondoltam, de nem igazán gondoltam végig. Moszat hőse, az a bizonyos butácska bitecske annak a nagy kérdésnek akar utánajárni, hogy az alaplapon túl létezik-e még valami, vagy ahogy azt hallotta, tényleg ott kezdődik a semmi.

Hogy jön ide a pók? Nos nagyon egyszerűen. Pók is éldegél az alaplapon. Na, bizonyára rendes háznál nem, de az én régi pc-m háza ilyen szempontból nem rendes ház. Ebben lakik egy pók. Onnan tudom, hogy nagy ritkán, egy évben egyszer-kétszer leveszem a gép borítását, és portalanítom, amennyire tőlem telik. Nyáron is így tettem egy szép napon. Egyszerű agyammal arra gondoltam, hogy a kánikulai hőségben a processzor hűtése is jobb lehet, ha a rátelepedő finom porréteg nem hőszigeteli. Tehát fogtam a porszívót, a gégecsövet a fújó nyílásba rögzítettem, és az udvaron jól kífújattam a gégecsőben maradt port. Ezután levettem a gépem borítását, hogy kivigyem, és kífúvassam az alkatrészek közül a port. Meglepetésemre egy apró pók szaladt ki a gépből, és elbújt hamar az asztallap alatt. Néztem, hát szépen beszőtte a gép belsejét, igen lakájossá tette a maga számára. Sajnos, azonban nem csak pókháló, de jó vastag por, sőt porcicák is voltak a gépben, így az eredeti terv szerint jó alaposan kifújattam minden zeg-zugát. Azután visszatettem a burkolatát, csatlakoztattam a vezetékeket, és szerencsémre gond nélkül indult a gép. Aztán elgondolkodtam: Vajon a kis pók visszatalál-e a gépbe? Bizonyára, hiszen igaz, hogy mindent előről kell kezdenie. Mégsem hiszem, hogy a nappali szoba póktársadalmába be tudna illeszkedni. Már nem fiatal, és annyira más, mint a többi pók, akik legyekre, szúnyogokra, muslincákra vadásznak mindenféle sarkokban, szegletekben. Ő talán nem is hálót, hanem hálózatot sző. Talán nem is csíp, hanem chip. Meg sem értenék a többiek az ő szakzsargonját. Nem is tudna mit kezdeni egy muslincával, hiszen sose látott olyat. Minek is menne be egy muslinca a gép poros, nyomtatott áramkörökkel, vezetékekkel teli belsejébe? Mivel táplálkozhat? Talán tápfeszültséggel? Biztos vagyok benne, hogy visszatalált a gépbe. Abból gondolom, hogy az öreg gép azóta is működik – ha nem is teljesen kifogástalanul.

S hogy miért Romhányitól kölcsönöztem a címet? Csak. Mert nagyon sok dologról jut eszembe Romhányi és az ő lököttségei. Itt van például ez a pék pókja is:









Az apróka


Pók apóka,


s a  porhanyó


potrohú


pókanyó


a pékségben


a szennyezett


mennyezetre


nyálból való


máló


hálót


font, -


pont.


A kópé


póknép


pótlék -


hálókat eresztve


keresztbe


a pékasztal fölött,


hálóból ebédlőt kötött.


Félt a péppel pepecselő pék,


hogy odapök


a pók,


illetve a liszttel


hintett púpos pépre tisztel.


Ezért leseperte az apróka


pókpárt a padlóra.


Csattant a fapapucs -


Fuccs!


Így járt pórul a két pupák


pék


pók.


Pukk.