Abrak a világra

A Kép-vers játék első fordulóját lezárom, úgy gondolom, elég idő volt szavazatot gyűjteni a játékosoknak a pályaműveikre. Bár ahogy elnézem, az olvasókban nem nagyon tudatosult, hogy fönn a blogter-csíkban kéne egy szavazatot nyomni a legjobban tetsző pályaműre, mert akkor a szavazatok száma jóval magasabb lenne. Javaslom, hogy a következőkben a pályamű bejegyzések alján a pályázó hívja fel az olvasóit a szavazásra.

De így is hirdetünk győztest - mi több: győzteseket! Az első és második helyen is két-két pályázó osztozik egyenlő pontszámmal, megalakíthatnák a Holt(versenyben) Költők Társaságát.

Nagy taps jár Zsókának és Matifunak az első helyért (7-7 pont), tapsot érdemel Évi és MID a második helyért (6-6 pont), egy kicsi, ám lelkes taps jár Talemának, aki viszont egymaga uralja a virtuális dobogó harmadik fokát (5 pont). Fidosz is kapott 3 pontot, amivel negyedik lett a versenyben - nekem nagyon bejött az alkotása, díjazom a humorát, ajánlom azok figyelmébe, akik még nem olvasták. Én pedig köszönöm a pályaművemre adott egy szavazatot titkos rajongómnak, könnyekik meghatódtam! Versenyen kívül indult Velaxin - nem azért, mert nem tetszett a munkája, hanem egész egyszerűen nem felelt meg a pályázati kiírásnak, nem saját blogban tette közzé, így nem is lehetett rá szavazni. Vagy lehet, hogy a játákkiírás-poszt szavazatai az ő versének szólnak, amit a 26. hozzászólásban odatett? Mert akkor viszont 8 ponttal ő az első... :)

Remélem, a következő fordulóban (amit talán még ma délután kiírok) többen játszunk, kedvet kapnak azok is, akik most még NAGYON HIÁNYOZNAK!

 

Üveghegyen innen, útkanyaron túl,
hol szakajtónyi kurtafarkú malac túr,
gondos mama-koca okítja az almot -
épp a minap ellett tekintélyes halmot.

Gyermekeim, mondom néktek: manapság
disznónépnél fő erény a falánkság!
Szép nagy lesztek, mint a vadkan apátok,
de fületek - mint az enyém - lapátok!

---

Nem csalódhat az se, aki csattanót várt:
Lejtmenetben a Tour de France itt halad el mindjárt...



Ezt nektek - alkottam a játékra! Aki még költ, az húzzon bele, ma éjfélig még van idő!


 

Egy kis kedvcsináló A JÁTÉKHOZ, ami bár kissé nehézkesen, de beindul.

Aki nagyon-nagyon régen járt óvodába, vagy egyáltalán nem is járt óvodába, esetleg nem is emlékszik arra, amikor kisgyerek volt, vagy tán nem is volt kisgyerek, annak kedvéért idézem ide ezt az alapvető, témába vágó irodalmi alkotást:

Gazdag Erzsi: Egy kis malac

Egy kis malac, röf-röf-röf,
trombitálgat: "Töf-töf-töf."
Trombitája, víg ormánya
földet túrja, döf-döf-döf.

Jön az öreg, meglátja,
örvendezve kiáltja:
"Rajta, fiam, röf-röf-röf-röf,
apád is így csinálja!"

Most már együtt zenélnek,
kukoricán megélnek:
"Töf-töf-töf-töf, röf-röf-röf-röf.
Ezek ám a legények!"


Akiben így sem mozdul semmi emlék, az sürgősen ismételje meg a kiscsoportot - esetleg a középsőt is, és hallgassa meg a fenti vershez rendelt vidám dallamocskát, a Malac polkát!

(http://www.freegames.hu/flash/malacpolka.swx)

Nyugodtan meg lehet többször is hallgatni, és ha már fülbemászott ez a fülbemászó dallam, akkor a csendespihenő után, de még az uzsonna előtt ügyesen ki lehet rakni ebben a színes kis dallamkiróban.

(http://www.freegames.hu/flash/zp.html)

Aki pedig még ezután sem tud, vagy akar benevezni A JÁTÉKBA, az álljon a sarokba!
 

Rég játszottunk már Kép-vers játékot. Egészen pontosan tavaly nyáron. Aki nem emlékszik, vagy akinek újdonság lenne ez a játék - ami tulajdonképpen egyúttal Nyomasek Bobó emlékverseny is -, nézzen vissza a régebbi fordulókra, itt van például egy emlékezetes (a pályaművek a hozzászólásokban lévő linkekből érhetők el).

Mivel a napokban érezhetően enyhül az idő, sokat süt a nap, olvad a hó,  dalra fakadtak a madarak, reményeim szerint küszöbön a tavasz. Ennek örömére - gondoltam - játszanunk kéne. Mire négy-öt fordulón túljutunk, remélhetően eljő a kikelet, a pitypalatty, a virágzás, a verőfény, meg minden, ami ezzel jár. És persze megszületnek, akiknek tavasszal meg kell születni, például a kismalacok.



Mint eddig is, a játék most is abból áll, hogy a feltett kép ihletésére írt verset kell közzétenni kinek-kinek a saját blogjában, egy linkkel hivatkozva erre a felhívásra, itt pedig hozzászólásban beszúrni a verses bejegyzés linkjét. Ez egyszerű, ugye?
Bárki nevezhet a játékba, a pályaműveket febuár 20-a, szombat (amikor ugye Aladár, Álmos) éjfélig kéne közzétenni. Ezúttal a múltbéli tapasztalatokból okulva nem veszkődünk szavazóablakkal, szavazógéppel, hanem a bejegyzések fölött, a Blogter sávban nyomhat mindenki szavazatot a neki tetsző pályamű(vek)re. Az ottani szavazatok döntik majd el, ki lesz a forduló koszorús költője.

Jó munkát, és jó mulatást kívánok mindenkinek!

 

Kapitányg labdát dobott nekem, hát nem mondom, hogy bravúros vetődéssel, de elkaptam. Arról lenne szó, hogy írjak öt filmről. Gondolom, hogy a legkedvesebbekről, vagy legemlékezetesebbekről. Bár nem olvastam vissza az egész MÉM-láncolatot, de amit igen, abból kitűnik számomra, hogy a javát előttem már kilőttétek, de maradt még éppen öt film, amik számomra valamiért emlékezetesek. Volt például Az utolsó mozielőadás című Peter Bogdanovich film, amit nagyon szívesen megnéznék újra. Valamikor a hetvenes évek közepe táján a Mátra moziba mentem be erre a filmre, de mivel akkor éppen egy nagyon kedves hölgyemény is volt velem ott a sötétben, nem igazán tudtam elmélyülni a filmalkotás élvezetében. Abban nem... Egy másik film, amit azidőtájt háromszor is láttam... illetve először kétszer nem láttam azt sem teljes egészében, csak harmadszor, mert tényleg érdekelt a film is a könyv után, az A 22-es csapdája volt. Azóta persze megvan DVD-n, és már tudom kívülről. De amikor valaha a 22-es ment a mozikban, lenyomtak a híradó és a nagyfilm között egy kisfilmet, na az volt még egy kedvencem, csak az aztán szőrén-szálán eltünt. Óceán volt a címe, tán húsz perces volt. Egy mikronéziai ifjú odüsszeiáját, és csodás túlélési technikáit kísérhettük végig a Csendes-óceánon egy szál dzsunkában Alaszkától a Bikini-atollig - ahol végre hazai földön kötött ki, de csak üres, kihalt atollt talált. Mi pedig egy vágás után egy távoli hadihajó fedélzetéről láthattunk a következő percben a Bikini-atollról egy vakító villanást, aztán egy gyorsan felemelkedő gomba alakú felhőt.



Felejthetetlen film volt még számomra Buster Keaton A Generális című filmje, ami 1926-ban, a film hőskorában készült, és amit valaha gyerekként a televíziózás hőskorában láttam (fetrengtem végig a nevetéstől) először. Ma már természetesen ez is megvan a gyűjteményemben.
Még egyről kéne írnom, de most, hogy belekezdtem, még olyan sokról lehetne, nehéz választani. Hogy ne csak a nagyon régi filmeket említsem itt: szerintem kihagyhatatlan a Galaxis útikalauz stopposoknak. Mindenkinek látni kell, főleg azoknak, akik olvasták, és szerették a könyvet is.
Sorolnám még tovább, de akkor elvenném a lehetőséget Talemától, Évitől, akik egyébként is gyakran írnak filmélményeikről, Tagorétól, Roozától, és (végül, de nem utolsósorban) MIDtől.

optikus lennék a Vak Bottyán utcában...



(Ezt Siófokon lőttem)

...csak még ezt az egyet:

* Krump Ha hó című, nagyon jó kis posztjával ugyan lelőtte ezt a címet, de ez engem egyáltalán nem gátol abban, hogy ugyanezen a címen publikáljak. Bocsi, Krump! :)

Tehát megjött a tél, a hó, és a hírek, hogy lelassult, elakadt, késik, meg minden bajunk van. Egészen friss hírek közvetlenül a MÁV-tól:

-      Hóátfúvások miatt egyórás késések vannak a Budapest-Székesfehérvár vonalon. Polgárdinál méteres hótorlasz állja útját a vonatoknak.

-      A fokozódó havazás, és szintén a hóátfúvások miatt, Miskolc és Nyíregyháza térségében közlekedő személyszállító vonatok menetidejében jelentős késések várhatók.

Innen üzenem a vasutasainknak: csak az a vonat nem megy a hófúvásban, amelyik nem akar! Én már csak tudom, mert megnéztem a jutyubon, mit kell tudni a téli közlekedés mikéntjéről. Íme, tanuljon belőle a sok elkényelmesedett, mediterrán viszonyokhoz szokott masiniszta:





Szóval lehet próbálkozni, nem csak mindig a kifogásokat keresni. :)

**********

Látogass el majd Patihoz is!

A Street Art művészek szinte mindig valami nagyon meghökkentőt produkálnak. Most van ez a legújabb dili, a "reverse graffiti" vadhajtása, a "clean" avagy "green graffiti". Meg vagyok hökkenve.





 
 
 
Mindjárt megjelentek persze a megélhetési green graffitisek is:





 

**********

Látogass el majd Patihoz is!

**********

Látogass el majd Patihoz is!

A minapi "Módosítom a KRESZ-t" című bejegyzésemhez hozzászóló Talema ihletésére muszáj volt megalkotni a "szekér a négy ökörrel" veszélyt jelző tábla-kombinációt is:



Aztán kicsit szétnéztem tábla ügyben a neten. Találtam pár furcsaságot. Van itt egy, amiről nekem biztos más jut eszembe, mint amit jelenteni akarhatott. Mi lehet a jelentése?

**********

Látogass el majd Patihoz is!

Illetve készítettem egy javaslatot egy kis aktualizálásra:

A tábla neve: "télapó itt van"

**********

Látogass el majd Patihoz is!

   Hiába teszik ki a leküket is a kiképzők, két-három nappal a bevonulás után még nem nagyon katonás a katona. Főleg, ha civilben sem volt egy kimondott észkombájn. R. Péter nagydarab gyerek volt, civilben temetkezési vállalatnál volt alkalmazásban - sírásó volt. A tizedes már vagy hatodszor mutatott be neki egy fegyverfogást, egy mozdulatsort, amit Péterünk képtelen volt utánacsinálni. A kiképzőnél elszakadt a cérna, és ráordított:
   - Maga egy nagy bunkó, egy bumburnyák, egy... egy bunyevác!
   - Nem vagyok bunyevác... - dörmögte jól hallhatóan Péter.
   - Visszapofázik! Még vissza is pofázik! Igenis egy nagy bunyevác!
   - De nem vagyok bunyevác... sokác vagyok.
 

**********

Látogass el majd Patihoz is!

Liza ma reggel egy konyhakész, bontott macska társaságában, nagy örömmel várta az ébredező gazdáját. Lövése sincs, hogy miért nem osztozunk az örömében.

**********

Látogass el majd Patihoz is!